Hány csoda a csoda?
Az, hogy csoda vagyok és csoda vagy, már közhelynek számít. Sokan igyekeznek elcsípni valamennyit a figyelmünkből erre hivatkozva. A csoda ragyogása meg is kopik miközben mindenféle elfogadható és elfogadhatatlan tartalommal töltik meg és tolják elénk. Mégis most a csoda védelmében írok. Nemrég egy valószínűségszámítást találtam, mely szerint az, hogy te és én megszülettünk, kész matematikai tobzódás, hiszen minden megszületett gyermek körülbelül 1 lehetőség a 400 billióból.
Eszerint, ha valaki 15-40 éves korában naponta
találkozik eggyel a másik nem képviselői közül, akkor körülbelül 10 000
személyről beszélhetünk.
Ha ezt a Föld 20 évvel ezelőtti 4 milliárdnyi
népességének 1/10-ére korlátozzuk, az 400 000 000 (több ország népessége
együttvéve). Ennek durván fele, azaz 200 000 000, ellenkező nemű. Tehát a két
szülő találkozásának valószínűsége 10 000:200 000 000-hoz, azaz 1:20 000-hez.
De ehhez az is kell, hogy a találkozáskor
beszéljenek egymással - ennek valószínűsége 1 a 10-hez -, majd újra
találkozzanak - ennek esélye szintén nagyjából 1 a 10-hez. Ráadásul tízből egy
ilyen kapcsolat válik hosszú távúvá, és tovább lépve, az ilyenből minden
második tart elég ideig ahhoz, hogy leszármazottak születhessenek belőle. Tehát
annak a valószínűsége, hogy a szülők találkoznak, és ebből gyermekeik lesznek,
körülbelül 1 a 2000-hez.
Ennek az összesített valószínűsége már
körülbelül 1 a 40 millióhoz. Elég kevés lehetőség van tehát az utód
biztosítására, de ezek a nehézségek nem áthidalhatatlanok.
Ezen a ponton kezdhetünk a reprodukciós
valószínűtlenségekkel kalkulálni. Minden spermium és petesejt genetikailag
egyedi és megismételhetetlen. Az utód fogantatásához pedig egy adott spermium
és egy adott petesejt fúziója vezet. Számokban és elméletben ez így néz ki: a
termékeny nő átlagosan 100.000 petesejtjéből az egyik befogad a termékeny férfi
kb. 12 billió spermiumából egyet. Viszont az utóbbinak csak egy harmadával (4
billióval) kell számolnunk, hiszen az a mennyiség, amely az édesanya menopauzájának
beálltát követően termelődik, nem számít már. Tehát annak a valószínűsége, hogy
egy spermium befúródik egy bizonyos petesejtbe: 1 a 400 ezer trillióhoz - ez
azért már eléggé szédítő szám.
Ahogy az már kiderült, ezek az adatok az
úgynevezett átlagos vagy normális családot veszik alapul. Az olyat, amelyben a
szereplők célirányosan haladnak az ismerkedéstől, a házasságon át a
gyermekvállalás felé. Mint tudjuk, a valóság ettől nagyon sok dologban eltér,
és ezért minden történetben vannak más-más valószínűséget vagy ennek éppen az
ellenkezőjét mozgató egyedi fordulatok. Bennünket pedig egy ilyen egyedi
jelenség érdekel, a fenti mintaértékű forgatókönyvtől eltérő örökbefogadás.
Amit most úgy határoznék meg, mint két család és egy komplex gyermekvédelmi
rendszer statisztikai valószínűtlenségeinek cáfolatát.
Tehát az árva gyermekek sorsában az
örökbefogadási eljárás hivatalos adataiból is hoznunk kell néhány idevágó
számot, legyen teljes a kép arról, hogy hány csoda kell a csodához:
Eszerint, ha valaki 15-40 éves korában naponta találkozik eggyel a másik nem képviselői közül, akkor körülbelül 10 000 személyről beszélhetünk.
Ha ezt a Föld 20 évvel ezelőtti 4 milliárdnyi
népességének 1/10-ére korlátozzuk, az 400 000 000 (több ország népessége
együttvéve). Ennek durván fele, azaz 200 000 000, ellenkező nemű. Tehát a két
szülő találkozásának valószínűsége 10 000:200 000 000-hoz, azaz 1:20 000-hez.
De ehhez az is kell, hogy a találkozáskor beszéljenek egymással - ennek valószínűsége 1 a 10-hez -, majd újra találkozzanak - ennek esélye szintén nagyjából 1 a 10-hez. Ráadásul tízből egy ilyen kapcsolat válik hosszú távúvá, és tovább lépve, az ilyenből minden második tart elég ideig ahhoz, hogy leszármazottak születhessenek belőle. Tehát annak a valószínűsége, hogy a szülők találkoznak, és ebből gyermekeik lesznek, körülbelül 1 a 2000-hez.
Ennek az összesített valószínűsége már
körülbelül 1 a 40 millióhoz. Elég kevés lehetőség van tehát az utód
biztosítására, de ezek a nehézségek nem áthidalhatatlanok.
Ezen a ponton kezdhetünk a reprodukciós valószínűtlenségekkel kalkulálni. Minden spermium és petesejt genetikailag egyedi és megismételhetetlen. Az utód fogantatásához pedig egy adott spermium és egy adott petesejt fúziója vezet. Számokban és elméletben ez így néz ki: a termékeny nő átlagosan 100.000 petesejtjéből az egyik befogad a termékeny férfi kb. 12 billió spermiumából egyet. Viszont az utóbbinak csak egy harmadával (4 billióval) kell számolnunk, hiszen az a mennyiség, amely az édesanya menopauzájának beálltát követően termelődik, nem számít már. Tehát annak a valószínűsége, hogy egy spermium befúródik egy bizonyos petesejtbe: 1 a 400 ezer trillióhoz - ez azért már eléggé szédítő szám.
Ahogy az már kiderült, ezek az adatok az úgynevezett átlagos vagy normális családot veszik alapul. Az olyat, amelyben a szereplők célirányosan haladnak az ismerkedéstől, a házasságon át a gyermekvállalás felé. Mint tudjuk, a valóság ettől nagyon sok dologban eltér, és ezért minden történetben vannak más-más valószínűséget vagy ennek éppen az ellenkezőjét mozgató egyedi fordulatok. Bennünket pedig egy ilyen egyedi jelenség érdekel, a fenti mintaértékű forgatókönyvtől eltérő örökbefogadás. Amit most úgy határoznék meg, mint két család és egy komplex gyermekvédelmi rendszer statisztikai valószínűtlenségeinek cáfolatát.
Tehát az árva gyermekek sorsában az örökbefogadási eljárás hivatalos adataiból is hoznunk kell néhány idevágó számot, legyen teljes a kép arról, hogy hány csoda kell a csodához:
